“Életed legfontosabb pillanata a jelen pillanat, legfontosabb embere, akivel most kell leülnöd beszélgetni, legfontosabb tette a szeretet.”

(Eckhart mester)

A révésztevékenységről:

A fiatal vagy felnőttkorban tartósan vagy végleg baleset vagy betegség miatt súlyosan mozgáskorlátozottá vált, kerekesszéket használó embertársainknak oly módon igyekszünk hasznos gyakorlati és lelki tanácsokkal szolgálni az általunk már megélt szituációk tapasztalataiból merítve, hogy mindvégig hitelesek maradunk előttük, éppen azért, mert problémáink hasonlóak, de – mint ez a személyes beszélgetések alkalmával is kiderül- megoldhatók, enyhíthetők.

A sorstársi tanácsadás Amerikában alakult ki pl.: kismamák, feketék, majd később a fogyatékosok hasonló gondjainak megbeszélésére, feldolgozására egymás között. A tanácsadó-hallgató feladata elsősorban sorstársának figyelmes meghallgatása, s előtte olyan választási lehetőségek felsorakoztatása, melyek végül is problémája megoldását saját gondolatain, döntésén keresztül segítik elő. A mi gyakorlatunkban – találóan – révésztevékenységként elnevezett tanácsadást Egyesületünk Révész Szolgálatának tagjai végzik, miután neves rehabilitációs szakemberekből álló oktató gárda felkészített bennünket tanfolyam keretében a gyakorlati munkára. Tagjaink mind kerekesszéket használó emberek.

Saját tapasztalatainkból kiindulva tudjuk, hogy egy gyökeresen megváltozott helyzetben tanácsot elfogadni csak olyantól tud az ember, aki maga is megélt már hasonló, vagy pontosan ugyanolyan szituációkat, s azokat maga mögött tudva elfogadható alternatívákat kínál és mutat meg a sérültnek a további életviteléhez. Hiába rendelkezik ugyanis egy jól felkészült rehabilitációs szakember nagy tudásanyaggal e téren, tapasztalatait átadni – éppen a befogadó többnyire mindent elutasító magatartása miatt – nem tudja kellő hatékonysággal. Az általunk nyújtott segítséggel kiegészülve azonban a komplex rehabilitációs program jóval hatékonyabbá válik. Maga a révész szó egyéb ként hűen fejezi ki a metódus lényegét: átvezetni a “túlsó partra”.

Egyesületünk több fővel végzi ezt a szolgálatot. Ebből három fő koordinátorként tevékenykedik, akik a kórházi kapcsolattartásért felelősek. Ők kapják a megbízást azoktól az intézményi pszichológusoktól, gyógytornászoktól, akikkel kapcsolatban állunk, és ők osztják be a szolgálat tagjait: megfelelő embert a megfelelő emberhez. A végzett munka tapasztalatait időről-időre esetmegbeszéléseken dolgozzuk fel.

Természetesen, amennyiben a friss sérült igényt tartana a további folyamatos kapcsolatra, otthonában is szívesen felkeressük néhányszor. Így segítve neki a visszailleszkedésben. Szülőkkel, rokonokkal való beszélgetésekkel talán könnyebben elfogadható lesz számukra is ez az új, visszafordíthatatlan állapot.

Révésztevékenységet az alábbi intézményekben folytatunk:

• Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI)
  1528 Budapest, Szanatórium utca 19.
• Bethesda Gyermekkórház – Gyermekrehabilitációs és Krónikus osztály
  1146 Budapest Ilka u. 57.
• Csepeli Rehabilitációs Kórház
• Kakasszéki Gyógyintézet
  6821 Székkutas, IV. kerület 143.

Révészeink az osztályokon:

OORI – Amputációs és Szeptikus Sebészeti Osztály
Ungvári Mihályné Györgyi
Tel:06/30/536-4062
Email: ungvarigyorgyi@gmail.com

OORI – Amputációs és Szeptikus Sebészeti Osztály
Renner Erzsébet
Tel:06/30/536-4120
E-mail: rennere3@gmail.com

OORI – Vegyes Profilú Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály
Kalmár Zsuzsanna
Tel:06/30/630-1276
Email: kalmarkazs@gmail.com

OORI – Gerincvelősérültek Rehabilitációs Osztálya
Harmath János
Tel:06/30/536-4152
Email: liget007@gmail.com

OORI – Gerincvelősérültek Rehabilitációs Osztálya
Tábiné Hídvégi Csilla
Tel:06/30/536-4047
Email: germerc@freemail.hu

OORI – Gerincvelősérültek Rehabilitációs Osztálya
Béni Csaba
Tel:06/20/220-5892
Email: beni.csaba@gmail.com

OORI – Agysérültek Rehabilitációs Osztálya és
Bethesda Gyermekkórház – Gyermekrehabilitációs és Krónikus osztály
(1146 Budapest Ilka u. 57.)
Erdélyi Klára
Tel:06/30/536-4099
Email: eklara@citromail.hu

Amputációs és Szeptikus Sebészeti Osztály
Alpári Lászlóné – Anna
Alpári László
Tel:06/30/536-4153

Csepeli Rehabilitációs Kórház
Ungvári Mihály
Tel: 06/30/203-5275
Email: ungvari.misi@gmail.com

Kakasszéki Gyógyintézet – 6821 Székkutas, IV. kerület 143.
Fülöp József
Tel:06/30/381-1055
Email: fulopjozsef56@freemail.hu

A magyarországi Önálló Élet Egyesület megalakulása

Az önálló élet eszméi a 80-as években elterjedtek Nyugat-Európa szerte. Magyarországon csak a 90-es években kezdett el foglalkozni vele néhány úttörő szemléletű ember. 1995 június közepén a Mozgássérültek Marczibányi téri Állami Intézetében 12 súlyosan mozgássérült ember megalakította a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületét. Az alapítók magja olyan emberekből állt, akik már jelentős tapasztalattal a hátuk mögött, a változás szándékától vezérelve, ezeket az eszméket egy tanfolyamon megismerve arra az elhatározásra jutottak, hogy maguk veszik kezükbe sorsukat, és társaik helyzetén is megpróbálnak változtatni.Ehhez kettős célt tűztek maguk elé: egyrészt a társadalom szemléletmódjának megváltoztatását a sérült emberek irányában, vagyis a fejekben meglévő akadályok fokozatos felszámolását, és a környezetünkben lévő fizikai akadályok (lépcsők, szűk ajtók, használhatatlan mellékhelyiségek, lejtők, liftek hiánya, a tömegközlekedés akadályozottsága) fokozatos eltüntetését, másrészt maguk a sérült emberek tudatformálását.

Az Egyesület jelenleg több mint 70, főleg kerekesszékes tagot számlál, de nem törekszünk tömegszervezetté válni, olyan embereket várunk soraink közé, akik értik és magukénak vallják az eszmét, és hajlandók társadalmi munkában aktívan tevékenykedni társaik érdekében. Tagjaink jelentős része dolgozik, nagy részük kinn él önálló lakásban, vagy csoportos lakásotthonban, másik részük a Marczibányi téri Mozgássérültek Állami Intézetében próbál önálló életet élni. Vannak közöttünk családos emberek, sokan közülünk felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.

Főbb tevékenységeink, melyekről a későbbiekben még bővebben szólunk, a következők:
– révész szolgálat rehabilitációs intézetekben,
– iskolai, érzékenyítő, tudatformáló előadások tartása iskolákban,
– sorstársi tanácsadás,
– aktív részvétel Budapest akadálymentesítésében
– az Önálló Élet eszméjének terjesztése vidéken is.

Alapító tagok: Jelli Magdolna elnök, Kató László, Szitár Zsolt, Dóra Krisztina, Dani Gyöngyi, Hevesi Mónika, Erdélyi Klára, Renner Erzsébet, Czibóka István, Béni Csaba, Gyug Ferenc

Az egyesület vezetősége:
Elnök – Ungvári Mihályné Györgyi
Elnökhelyettes – Renner Erzsébet
Vezetőségi tagok – Erdélyi Klára, Kalmár Zsuzsa, Tábiné Hídvégi Csilla
Ellenőrző bizottság – Varga Olga, Rigóné Faragó Erzsébet, Farkas Márta,

Személyi segítő: Bartos Péter
Irodai munkatárs: Kovács Tamásné Rita

Horváth Erzsébet – Rehabilitációs mentor, sortársi tanácsadó
Renner Erzsébet – Révész, sorstársi tanácsadó
Tábiné Hidvégi Csilla – Révész, sorstársi tanácsadó
Béni Csaba – Révész, sorstársi tanácsadó
Erdélyi Klára – Révész, sorstársi tanácsadó
Berta Andrea – Sorstársi tanácsadó
Harmath János – Révész, sorstársi tanácsadó
Kalmár Zsuzsanna – Révész, sorstársi tanácsadó
Kovács Ika – Sorstársi tanácsadó
Dr. Jáhn Péter – Jogi tanácsadó, sorstársi tanácsadó
Donát Stella – Sorstársi tanácsadó
Udvari Tiborné Ildikó – Sorstársi tanácsadó
Dr. Gyimesiné Dobos Marianna – Sorstársi tanácsadás, újságíró
Szűcsné Gábor Erika – Sorstársi tanácsadó
Nemes Ilona – Sorstársi tanácsadó
Bencze Zoltán – Sorstársi tanácsadó
Fülöp József – Révész, sorstársi tanácsadó
Gál Lilla – Sorstársi tanácsadó

Soós Róbert – Sorstársi tanácsadóÖnkénteseink:
Alpári László – Révész
Alpári Lászlóné Anna – Révész
Csétei Imréné – Marika
Ungvári Mihály
Mészáros Gabriella

Almási Nikolett

Filozófiánk terjesztése

Legújabb tevékenységünk: Az Önálló Élet eszméjének terjesztése vidéken, helyi csoportok megalakítása

Az Önálló Élet eszméje eddig leginkább Budapesten terjedt el, hiszen itt él a legtöbb súlyos mozgássérült szervezetten, nagyobb csoportokban. Magyarország azonban nemcsak Budapestből áll, ezért, hogy az eszmét országosan is terjesszük, felvettük a kapcsolatot a súlyos mozgássérült fiatalok néhány vidéki csoportjával. Eddig már több vidéki városban tartottunk beszélgetéseket. Átadtuk tapasztalatainkat, s beszéltünk a filozófia lényegéről.

Ezek a fiatalok sokszor szüleik “gyámsága” alatt, vagy egy szociális otthonban tengetik életüket, és ha vágyaikban szerepel is az önálló, független élet, nem tudják, nem merik megvalósítani, felvállalni. Közülünk sokan átmentek ezen az állapoton, de a vágy és az akarat olyan erős volt, hogy legyőzte a félelmeket. Saját életünkből példát merítve, többen többféle szempontból világítjuk meg azokat a lehetőséget, melyekkel el lehet jutni az önrendelkezésig.

Jellemző, hogy a főbb problémák mindenhol azonosak. A szülők gyermekként kezelik az akár 40 éveseket is, ha azok mozgássérültségük miatt otthon kényszerülnek lakni. De egy szociális otthonban is mindent elvégeznek helyette, nem kell gondolkoznia, döntenie, cserébe viszont a mindennapjaikat is mások szabják meg. Ez így kényelmes, de megalázó.

Célunk, hogy minél több vidéki városba vigyük el az eszmét, hintsük el a magvakat, hiszen a lényeget társaink közül sem értik még sokan.

Az iskolai tudatformáló tevékenységről

Egyesületünk tagjai rendszeresen megkeresik a különböző tanintézeteket, hogy a mozgássérültek élethelyzeteit, problémakörét megismertessék az ép fiatalokkal személyes találkozások, beszélgetések: osztályfőnöki órák, nyári táborok keretében. Szándékaink szerint ezzel segítjük a kölcsönös toleranciát, megbecsülést, nyitottságot a mozgássérült emberek iránt, hiszen ezek nélkül a sérült emberek integrációja elképzelhetetlen.

Tapasztalataink szerint az óvodás, iskoláskorú gyermekek a legfogékonyabbak a másság elfogadására. Igen fontos tehát, hogy a mozgássérültek másságával ne csak futólag, az utcán lopva ránk tekintve találkozzanak, hanem személyhez kötött, bensőséges beszélgetések által jussanak rólunk pozitív élményekhez. Meggyőződésünk, hogy e tevékenységünk része az állampolgári nevelésnek, mert ezek a gyermekek a tudatformálás révén felnőttként képesek lesznek a másságból eredő konfliktusok megfelelő kezelésére. Munkatársaink levélben vagy telefonon felveszik a kapcsolatot az iskolák igazgatóival. Minden iskolában egyértelműen szívesen fogadják kezdeményezésünket. Gyakran előfordul, hogy egymásután 2-3 osztályfőnöki órát is tartunk különböző osztályoknak. Ezeken többnyire az osztályfőnök, és más tanárok is részt vesznek. Utólag ők is bevallják, hogy eddig nekik sem volt semmiféle ismeretük a sérült emberek világáról, és hogy mennyire meglepte őket a pozitív életérzés és tenni akarás, amit munkatársaink részéről tapasztaltak.

– A gyerekek őszinte, nyílt érdeklődése mindig nagy élmény számunkra. A kisebbek nógatás nélkül, aktívan kérdeznek, a nagyobbak nehezebben oldódnak. Egyúttal felhívjuk figyelmüket azokra a balesetekre (fáról leesés, sekély vízbe fejesugrás, közlekedési baleset, stb.) is, amelyek következményeként tolókocsis életformára kényszerül valaki. Döbbenetes hatással van rájuk, amikor elmondjuk, hogy közülünk is többen így kerültek kerekesszékbe. Az is célunk ezzel, hogy felkeltsük bennük az egymással és önmagukkal szembeni felelősség érzetét.

– A lényeg mindig elhangzik: azért jöttünk ide, hogy személyesen megismerkedhessenek mozgássérült emberekkel. Elmondjuk, hogyan élünk, ki mit dolgozik, családosak vagyunk-e? Beszélünk arról, milyen nehézségekbe ütközik a tanulás, a munkavégzés, a szórakozás, a sport, párválasztás, háztartás-vezetés, gyermekvállalás, -nevelés. Kiemelten beszélünk az ép és sérült emberek közötti kapcsolatteremtés gondjairól.

Tematikánk része, hogy eljátszatjuk a fiatalokkal azt a szituációs játékot, miszerint képzeletben beülnek egy tolókocsiba és végiggondolják, hogy így hogyan tudnák mindazt végigcsinálni, amit naponta szoktak.

– Ilyenkor spontán döbbennek rá, hogy (őket idézve): “Jaj, nem férek be otthon a fürdőszobába, nem érem fel a konyhaszekrény felső részét, a villanykapcsolót, az ablakkilincset, sőt az ajtót is milyen nehéz becsukni kerekesszékből! Ha van lift sem biztos, hogy beférek, akkor meg hogyan jutok le az utcára?!”. Maguktól rájönnek, hogy szinte leküzdhetetlen akadályokat képeznek a járdaszegélyek, a középületek: a bankok, közértek, de még az orvosi rendelők lépcsői is. Képzeletben így érkezünk el a tömegközlekedési eszközök teljes használhatatlanságáig.

– Ezután tesszük fel nekik a kérdést, hogy szerintük vajon mi eshet nekünk legrosszabbul az ép emberektől így, tolókocsiban ülve. Mindig meghökkentően hat számunkra, mennyire fogékonyak érzelmileg ebben az életkorban. Egyértelműen adják tudtunkra, hogy nekik milyen szörnyű érzés lenne, ha nem tekintenék őket egyenjogú embernek, ha lopva megnéznék és gyorsan elfordulnának tőlük, vagy egyszerűen csak: “ha nem szeretnének engem ugyanúgy mint az ép testvéremet”.

– Az órák végén valamelyikünk kerekesszékét kipróbálhatják, beleülhetnek. Ilyenkor bemutatjuk, hogy küszöbön, 1-1 lépcsőfokon hogyan lehet segíteni. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmüket, hogy nem mindegy, kinek hogyan segítenek, hiszen a sérült emberek sem egyformák. Eközben kifejezésre juttatjuk azt is, mennyire jól esik, ha ők ajánlják fel a segítségüket ahelyett, hogy nekünk kell megkérni őket.

– Azt, hogy milyen mélységben érinti meg őket a jelenlétünk, mi sem bizonyítja jobban, minthogy megkérdezik általában azt is, nem rossz-e nekünk magunkról beszélni. Sőt, félénken megkockáztatják azt a kérdést is, lehet-e tolókocsiban boldognak lenni? Ezeknek a kérdéseknek nagyon örülünk, mert ilyenkor elmondhatjuk saját hitvallásunkat arról, hogy a boldogság nem két láb vagy négy kerék függvénye, hiszen minden ember magában hordozza a boldogság csíráit. – Fontos megérteniük, hogy sérülten is van értelme az életnek, lehetnek az embernek céljai, örömei akkor is, ha baleset vagy betegség miatt fizikai adottságai megváltoztak.

Egyesületünk, amely a mozgássérült emberek önrendelkezésen alapuló Önálló Élet Mozgalom élére állt, rendkívül fontosnak tartja az emberek tudatformálását, hiszen önálló életünket csak velük együtt és nem külön, s főleg nem ellenük kívánjuk megvalósítani.

Évente az ország több mint negyven iskolájában tartunk osztályfőnöki órát, közel négyezer fiatallal beszélgetünk.

Akadálymentesség

A Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete már létrejöttekor egyik legfőbb céljának tekintette, hogy Budapest a kétezres évek elejére akadálymentessé váljon.

E területen egyébként a sérült emberek több szervezete is tevékenykedik egymást tájékoztatva, összehangoltan, hisz fővárosunk egyike azon európai városoknak, ahol egészen a közelmúltig a legkevesebb középületbe juthattak be, ill. egyik menetrendszerű közlekedési eszközt sem tudták használni a mozgássérültek.

Első lépésként felvettük a kapcsolatot az önkormányzatokkal, s kértük, legyenek partnerek az akadálymentesítésben. A Soros Alapítványtól nyert támogatásból mobil rámpát helyeztünk el 7 fontos középületben, mint pl. Mátyás Templom, egy OTP Bankfiók, egy papír-írószer bolt, stb. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével és más szervezetekkel együtt lobbiztunk az új Építési Törvény és az Esélyegyenlőségi Törvény megalkotása és elfogadtatása érdekében. 1998-ban a május 5-i Európai Esélyegyenlőség Napja alkalmából személyesen kerestük fel a minisztereket és Budapest valamennyi polgármesterét, beleértve a főpolgármestert is. Átnyújtottuk felhívásunkat, melyben az akadálymentes környezet fontosságát fogalmaztuk meg. 1999 márciusában egy egynapos fórumot rendeztünk, melyre Budapest kerületi önkormányzatainak illetékes vezetőit hívtuk meg.

1997. decemberében hatályba lépett az Építési Törvény, 1998 márciusában pedig az Esélyegyenlőségi Törvény. Minden érintett szervezetnek össze kell fognia és keményen dolgoznia azon, hogy ez a két törvény ne csak írott malaszt maradjon. A két törvény megvalósításában,  mi is kivesszük a részünket, így Budapest akadálymentesítésében még sok munka vár ránk.

Az elmúlt években elkezdődött az akadálymentesítés, bár még sok minden hiányzik, de vannak már használható, akadálymentes tömeg közlekedési eszközök, melyet a sérültek kerekesszékkel is tudnak használni.

Egyre több középületet és közteret akadálymentesítettek, mellyel elősegítették azon mozgássérült sortársaink mindennapi életvitelét, akik ha a fizikai akadálymentesítés részeseivé válnak, teljes értékű, önálló életet, mások függőségét kizárva tudnak a mindennapi életben, emberhez méltóan élni.

http://onalloelet.hu/