2015.06.26. | Szöveg: Turista Magazin | Fotó: Gulyás Attila
http://www.turistamagazin.hu/kiseroket-keresunk-egy-latasserult-turazo-melle.html
Kísérőket keresünk egy látássérült túrázó mellé

Antal augusztus közepén vág bele gyerekkori álmának megvalósításába, hogy Írott-kőtől egészen Hollóházáig gyalogoljon az Országos Kéktúra útvonalán. Mivel látása erősen korlátozott, túratársakat keres maga mellé, akik egy-egy szakaszon segítik majd az útja során.

A Turista Magazin közösségi oldalán kaptunk üzenetet Antaltól, hogy segítsünk neki megvalósítani az egyik gyerekkori álmát, az Országos Kéktúra
http://www.kektura.hu/
teljesítését. Elmondása szerint a Másfélmillió lépés Magyarországon sorozat hatására döntötte el, hogy egyszer ő is végigmegy a Kéken, ám sajnos egy veleszületett betegség miatt ezt nem tudja önállóan teljesíteni. Felhívtuk, beszélgettünk vele, aztán azon kaptuk magunkat, hogy szinte naponta beszélünk vele miközben megszültetett az útiterv és már „csak” a túratársak hiányoznak.

„Kétezer környékén éreztem, hogy valami nem stimmel a látásommal. Rengeteg vizsgálat után kiderült, hogy egy olyan örökletes betegségben szenvedek, aminek következtében fokozatosan romlik a látásom. Jelenleg olyan 70 százalék körüli a károsodás, valamint csőlátásom és farkasvakságom is van, ezért önállóan nem tudok túrázni. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy - némi segítséggel - járjam a természetet, sőt még teljesítménytúrákon is részt vegyek: négyszer teljesítettem például a Gerecse 50-et,
http://www.gerecse50.hu/
de az igazán nagy álmom a Kéktúra teljesítése, amíg még bírja az ékszíj” – fogalmazott önirónikusan Antal a szerkesztőségünkben, amikor az augusztus közepén kezdődő útjának részleteit beszéltük át.

„Édesapám hivatásos vadász volt, tőle származik a természetjárás szeretete, az egész gyerekkorom erről szólt, ami másnak a foci, az nekem a kirándulás volt. Sajnos 8 éve meghalt, de a régi botja mindenhova elkísér, ugyan már kopott vagy tíz centit amióta én használom, ezért megvasaltam az alját, így már jobban bírja a strapát. Egyébként nem kell engem karon fogva vezetni az erdőben, elég ha valaki megy előttem és követhetem, valamint felhívja a figyelmemet az olyanokra, mint például egy kidőlt fa.”

Arra a kérdésre, hogy mitől olyan a kézfogása, mint egy satu, az idén 42 éves Antal csak szerényen mosolyog: „Mivel leszázalékoltak, nincs állandó munkám, de mindig van valami teendő a családi gazdaságban, vagy a faluban, ahol élünk. Azért is szeretném, ha augusztus közepén tudnék nekivágni az útnak, mert addigra a nagyobb mezőgazdasági munkákkal már megleszek és a kukoricaszedésre pont visszaérek”.

A tervek szerint Antal augusztus 15-én indul Írott-kőről, hogy napi 20-30 kilométer megtéve október közepe fele érkezzen meg Hollóházára mintegy 1160 kilométerrel a háta mögött. Csináltunk egy nyilvános naptárat, ahol bárki nyomon követheti hol jár, és van-e az adott szakaszra kísérője. Aki kedvet érez ahhoz, hogy segítse Antalt a Kéken, vegye fel velünk a kapcsolatot a turatars kukac termeszetjaro.hu címen, és írja meg, hogy mikor és hol tudna becsatlakozni a túrába. A kezdeményezésnek létrehoztunk egy közösségi oldalt is, amihez itt tudtok csatlakozni:
https://www.facebook.com/pages/T%C3%B3ni-a-K%C3%A9ken/1010858568939446?ref=aymt_homepage_panel

Válasz