TASZ - Társaság a Szabadságjogokért | 2024. máj. 29.
https://www.youtube.com/c/TASZT%C3%A1rsas%C3%A1gaSzabads%C3%A1gjogok%C3%A9rt

Nagyon kevesen látunk bele egy fogyatékossággal élő ember mindennapjaiba, nem igazán ismerjük azokat a hétköznapi problémákat amikkel ők küzdenek, és az olyan témák, mint például a párkeresés, szinte tabunak számítanak. A TASZ legújabb rövidfilmje betekintést ad Gábor, egy fogyatékossággal élő ügyfelünk életébe, az önállóságáért folytatott küzdelmébe, és abba, hogy milyen kihívásokkal néz szembe a párkeresés során az, aki egy intézetben él.

Minden lehetséges eszközzel segítjük azokat a bátor polgárokat, akik kiállnak egy egyenlőbb és szabadabb országért. Egyenlő. Bátor. Szabad. Mi egy ilyen országért dolgozunk. 1994-es megalakulásunk óta talán sosem volt még ennyire fontos, hogy kiálljunk magunkért és egymásért, hiszen bátorság nélkül nincs szabadság.

További infó:
tasz.hu/rolunk
facebook.com/atasz
instagram.com/ataszjelenti
tiktok/ataszjelenti
ataszjelenti.444.hu/
___

-- "Van egy ismerősöm, aki totál ilyen sérült, mint én, csak pár évvel idősebb. Családja van, felesége, gyereke, otthon lakik, dolgozik.

Amikor azt mondja valaki, hogy ez nem lehetséges, az hazudik, mert lehetséges" - üzeni mindnyájunknak a majdnem 40 éves Győri Gábor, aki a születése óta mozgássérült, és eddig az egész életét különböző intézetekben élte le.

Bár a magyar államnak kötelessége lenne biztosítani számára a feltételeket ahhoz, hogy önálló életet élhessen, Gábor, és hozzá hasonlóan a Magyarországon élő több mint 200 ezer mozgássérült ember számára az igazi önálló élet egyelőre csak álom. Ma vagy a családtagjaikra vannak utalva, vagy tömeg intézményekben kell élniük.

Gábor 8 évet töltött el egy Szolnok megyei intézetben, Tiszakürtön, ami olyan volt számára, mint egy börtön: többen voltak egy szobában, intim szférája nem volt, a barátai, családtagjai csak évente kétszer-háromszor tudták meglátogatni, a napjai végtelen unalommal, bezártságban teltek.

Öt évig küzdött azért, hogy visszakerülhessen Budapestre.Most, hogy újra a fővárosban él, ismét tud sportolni, találkozni a barátaival, uszodába és meccsekre járni. De továbbra is arra vágyik, hogy olyan otthonban élhessen, ami nem intézmény, ahol nem kötik őt a szigorú szabályok, ahol önálló lehet.

"Ebben az országban azt hiszi a legtöbb ember, hogy a mozgássérült, vagy bármilyen fogyatékkal élő ember annyiból áll, hogy megkapja a napi szükségletét (kaja, wc), a többit leszarja mindenki. Eléggé prűd a társadalom. Emellett eléggé álszent is. Azt kéne kéne mindenkinek elfogadnia, vagy felfognia, hogy

-- attól, hogy valaki kerekesszékben ül, vagy bármilyen fogyatékossággal él, tök ugyanolyan ember. Tök ugyanolyan érzések vannak, tök ugyanazokat a dolgokat akarja, mint bárki más."

Minden lehetséges eszközzel segítjük azokat a bátor polgárokat, akik kiállnak egy egyenlőbb és szabadabb országért. Egyenlő. Bátor. Szabad. Mi egy ilyen országért dolgozunk. 1994-es megalakulásunk óta talán sosem volt még ennyire fontos, hogy kiálljunk magunkért és egymásért, hiszen bátorság nélkül nincs szabadság.
https://ataszjelenti.444.hu/2024/05/31/egy-tok-ugyanolyan-ember