Ha hiszel Istenben és a képességekben, amelyeket adott neked,

legyőzhetsz minden akadályt, amit az élet állít eléd.

                                                Todd Huston

Egy csomó dologban nagyon könnyű az emberiség legjobb 1 százalékába  kerülni, annál is inkább, mert az emberek 99%-a többnyire nincs is a résztvevők között. Nekünk csak elég ott lenni, csupán eleget kell gyakorolni, csinálni a dolgot, és jobbak vagyunk, mint százból kilencvenkilenc. Tehát nem a résztvevők 1 százalékáról beszélek, hanem az emberiség 1 százalékáról. A középkorban elég volt megtanulni a betűket, és ez az írástudás területén máris a legjobb 1 százalékot jelentette. Mindenkinek vannak területei, ahol benne van, vagy  bekerülhetne a legjobb 1 százalékba. És ez így van az élet számtalan területén. Az emberek jó része ugyanis aktívan nem vesz részt az élet nevű játék legtöbb formájában. A legtöbb esetben jó, ha százból három vagy négy résztvevőt találunk, akkor már csak közülük kell a legjobbnak lenni. Ez már nem mindig könnyű! Vannak területek, ahol ehhez néhány hónap elég, máshol évekre, évtizedekre is szükség lehet hozzá, de akkor is elérhető.

Az időráfordítás attól is függ, hogy honnan indulunk. De a végeredményt nem kell, hogy a kiindulópont befolyásolja. Todd Huston egy baleset következtében elveszítette a jobb lábát. Műlábbal éppen, hogy járni tudott, azután megtanult futni is. Aztán hegyet mászni. Fantasztikus kihívásnak tett eleget: megmászta Amerika 50 különleges hegycsúcsát, amit előtte kevesebben másztak meg, mint a Himaláját. Összesen mindössze harmincegyen. Természetesen valamennyien két lábbal. Todd 66 nap alatt mászta meg mind az ötven csúcsot, ezzel 35 nap alatt javította meg az addigi rekordot.

A legtöbb ember nem vesz részt a játékban, csupán néző, jobb esetben szurkoló. És milyen egy szurkoló viselkedése, mi várható tőle?

1.  Szakértő. Valamilyen szintű jártassága van, hozzáértőnek tekinti magát és ezt rendszerint ki is nyilvánítja. Egy jobb focimeccsen a lelátókon ül néhány ezer szakértő, a pályán pedig rohangál 22 pancser, plusz a bírók, akiket a szurkoló folyamatosan és kéretlenül tanácsokkal lát el. Ezért jár meccsre elsősorban.

2. Kritikus. Megállás nélkül bírál. Ha a legkisebb hibát is felfedezi vagy felfedezni véli, azonnal szóvá is teszi és természetesen nem válogat a kifejezésekben. 'Ami szívemen, a számon' - mondogatja mindig.

3. Elégedetlen. Ha valami nem tetszik neki, nem a szája íze szerint történik, akkor szidalmaz. Mindegy, hogy igaza van vagy sem. Elég, ha csupán rossz kedve van.

4. Hűtlen. Amíg jól mennek a dolgok, még csak csak számíthatunk a támogatására, a jelenlétére legalább, de ha kudarc, pláne sorozatos kudarc ér, elpártol tőlünk, rendszerint akkor, amikor a leginkább szükségünk lenne rá.

5. Irigy. A sikereink fényében sütkérezik, kicsit a helyünkbe képzeli magát, a győzelmünk az ő győzelme is, elégtételünk az ő elégtétele is, de a valóságban mégsem lehet a helyünkben, és ennek tudatában is van. Ha megtehetné, lehúzna magához, hiszen ez könnyebb, mint fölemelkedni. Ha megteheti, le is húz. Gáncsoskodik, ha talál olyan területet, ahol kikezdhet, igyekszik elbuktatni. Gyakran sikerül is neki.

Ez a rossz oldala annak, hogy kevesen vesznek részt ténylegesen a játékban. Ha többen lennénk, talán más lenne a helyzet.  Minden esetre abban dönthetünk, hogy a résztvevők között vagy a szurkolók között foglalunk helyet.

*ezt a cikket a http://csaladiegyuttmukodes.network.hu oldalról másoltam át bíztatás gyanánt. Nem csupán Todd Huston példája okán, hanem ismerek egy hallássérült közösséget, akik öszefogva meg tudták alapozni egymás boldogulását is. Hizek az együttműködés erejében, a részvétel erejében, a személyes győzelem lehetőségében.