Egy kis figyelmesség és jól megszervezett, gondosan tervezett városi közlekedés szükséges ahhoz, hogy a mozgássérültek önállóan is utazhassanak a tömegközlekedési eszközökön. És persze alacsonypadlós, kihajtható rámpájú buszok.

2010. január 07

2010. január 1-ig a hazai közlekedési társaságoknak teljesíteniük kell a tömegközlekedés akadálymentesítését. Ez nagy feladat a közlekedési társaságok számára.

A Volánbusz például sajtótájékoztatón adott hírt arról, hogy folyamatosan cserélik a gépkocsiparkot alacsony padlójú buszokra, és minél többet állítanak forgalomba.

A Tisza Volán megnyerte a hódmezővásárhelyi helyi közlekedés ellátására kiírt pályázatot, és ez év elején azt ígérték, forgalomba állítanak három alacsony padlójú autóbuszt.

Áprilisban a Budapesti Közlekedési Vállalat arról számolt be, hogy újabb negyven alacsonypadlós buszt vásárolna. Még lehetne tovább sorolni azokat a magyarországi településeket, ahol ilyen autóbuszok is kiszolgálják az utasokat.

Azonban önmagában az alacsonypadlós buszok megléte nem elég ahhoz, hogy a fogyatékkal élők, mozgáskorlátozottak önállóan közlekedhessenek.

A korábbi években megtörtént, hogy egy budapesti autóbuszvonalon a megállóban feltüntették a menetrendben, hogy a vonalon melyik alacsony padlós járat, és melyik nem. A közlekedési társaságnak jelezte egy hölgy, aki kerekesszékkel jár dolgozni, hogy, nem a menetrend szerint közlekednek az alacsony padlós buszok.

Ekkor a közlekedési társaság az egész vonalon lecserélte az összes menetrendet, és azt írta ki, hogy a vonalon alacsony padlós buszok is közlekednek. Időpontot nem tüntettek fel.

Elrettentő példákat az együttműködés és empátia teljes hiányáról fórumokon, fogyasztóvédelmi oldalakon vagy blogokon is olvashatunk. Legtöbbször egyes emberek érzéketlensége vagy figyelmetlensége áll a háttérben és nem teljes cégeké, szervezeteké. Azonban ez összességében annyi nehézséget és bosszúságot okozhat a mozgássérülteknek, hogy van, aki, ha teheti, inkább ki sem mozdul otthonról. Pedig az utazáshoz mindenkinek ugyanannyi joga van.

Addig, amíg valaki ara nem kényszerül, hogy kerekesszékbe üljön, fogalma sincsen arról, milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy mások számára olyan egyszerűnek látszó feladatot megoldjon, mint az autóbuszos közlekedés. Először is az megfelelő járdák, rámpák, kövezet szükséges hozzá, másodszor kerekesszékkel is megközelíthető autóbuszmegálló, harmadszor pedig alacsonypadlós buszok, ahol a járműben elegendő hely van a kerekesszékhez, negyedszer pedig megfelelő hozzáállás a járművezetők és a többi utas részéről.

Járda és út

Ha a lakóhelyétől a legközelebbi autóbuszmegállóig szeretne valaki eljutni kerekesszékkel, fontos, hogy a járda egyenletes legyen, minél kevesebb huppanóval, gödörrel, úthibával. Ez az esetleges billenések, balesetek, a kocsival való felborulás miatt fontos.

A járdaszegélyek nehezítik a közlekedést, ha a lakásban burkolatokon a legfeljebb 20 mm-es szintkülönbség a megengedett, vagyis például az ekkora küszöb az ajtók alatt, képzeljük el milyen kerekesszékkel 10-15 cm-es vagy annál magasabb szintkülönbségen átjutni. Ahol rámpa segíti a haladást, ott a rámpa dőlésszöge legfeljebb 8%-os lehet.

"Reggel a Délinél készült képeket még a Széna térnél feltettem a gépre, így azokból még tudok csemegézni nektek. A pályaudvar mellett mentem át a zebrán, amikor felfigyeltem a széttördelt kövekre. A járda és az úttest itt egy szintbe volt hozva, de a kövek nagyon gyatra állapotban voltak. Egy kisebb kerekű tolószék átment volna ezen, de biztos, hogy beleakad." írja a www.bkvfigyelo.blog.hu egyik bejegyzése.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a járdán, járdák szélén parkoló gépkocsik csak nehezítik a kerekesszékkel való közlekedést! Még akkor is, ha a helyi önkormányzat parkolóhelyek kialakítására adott engedélyt a járdákon. Régi negyedekben, vagy ahol a régi utcaszerkezet megmaradt, és szűkek a járdák, különösen kellemetlen ez a mozgássérülteknek.

Van, ahol kénytelenek az úttesten folytatni az utat, ilyenkor pedig nemcsak veszélyben lehetnek, de az utósok gyakran türelmetlenül rájuk dudálnak. Néha a tilosban járdán parkoló autók miatt sem lehet elférni.

Ha építkezés, házfelújítás, bontás, javítások miatt muszáj lezárni a járdát, ott jó, ha figyelnek arra, hogy az elterelt gyalogosforgalomban nem csak azok vesznek részt, akik kerekesszék nélkül is elboldogulnak! A keskeny átjárókon bizony egy kézi vagy elektromos vezérlésű kocsival nem mindig lehet átférni.

A megállóban

Talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy a megközelíthetetlen megálló nem számít megállónak, akkor sem, ha a vonalon közlekedik alacsonypadlós autóbusz vagy trolibusz. A szintkülönbségekre, rámpára vonatkozó előírások itt is érvényesek.

Akkor igazán használható a menetrend, ha olyan magasságban helyezik el, és akkora betűkkel írják ki az információkat, hogy kerekesszékben ülve is el lehessen olvasni. A mozgássérülteknek nagyon fontos, hogy pontosan tudják, mikor érkezik az alacsonypadlós busz, és a járműhöz órát lehessen igazítani. Mivel a fogyatékosok közül egyre többen járnak el szórakozni, hála a számukra is megközelíthető éttermeknek, szórakozóhelyeknek, a nagy városokban volna igény arra, hogy legalább 1-1 kerekesszékkel is igénybe vehető éjszakai járatot indítsanak mind hétköznap, mint hétvégén.

A www.bkvfigyelo.blog.hu oldalon a következő megjegyzést olvashatjuk: "Kipróbáltam tegnap a 7E buszt, Volvóval. Már az Etele tér olyan, hogy segítség nélkül lehetetlen felszállni a buszra a padka miatt. Amikor a 103-ason csak Volvo járt, hogy fél év alatt szintbe hozták a járdát és az utat, itt még nem sikerült. Így sok értelme nincs az alacsonypadlós busznak."

Fel- és leszállás

A járműre jutást és a leszállást a lehajtható rámpa segíti az alacsonypadlós buszokon. A középső ajtónál kialakított terület alkalmas arra, hogy egy kerekesszék elférjen ott, és meg is fordulhasson. Már ha nem állja el az utat a többi utas. Viszont csúcsforgalomban, tömegben előfordul, hogy a kerekesszékben ülőnek sietni kell, hogy feljusson a buszra, vagy leszállhasson róla. Ha a többi utas előzékeny, figyel rá is, és maga elé engedi, sokkal gyorsabban és gördülékenyebben történhet a fel- és leszállás.

Nyugodtan meg lehet kérdezni a mozgássérülteket, hogy segíthetünk-e nekik valamiben, és ha igen, akkor szólni fognak. Az autóbusz vezetőjének is figyelnie kell az utasok fel- és leszállását, hogy senki ne maradjon le, vagy ne csukódjon rá az ajtó, mint az villamoson már megtörtént.


BKV-s "hír" kicsit más is, ha valaki nem ismeri...

- Az alacsonypadlós buszok egyik jellegzetessége, hogy - legalább a két első ajtónál - lépcső nélküli kocsiszekrénnyel készültek, így a járdáról egyetlen lépéssel lehet beszállni a járműbe. A buszokon a második ajtónál kinyitható rámpa segíti a kerekes székkel közlekedők felszállását (ha igénybe kívánja venni, az autóbuszvezetőtől kérjen segítséget - hm, nem írják a kötelező segítséget). Ezen járművek egyik fontos jellemzője, hogy a kerekes székek rögzíthetőek.

- A Millenniumi Földalatti Vasút (MILLFAV) területén korlátliftek segítik mozgásukban korlátozott Utasaink közlekedését. Korlátliftek a Deák Ferenc tér, a Széchenyi fürdő és a Mexikói út állomásokon találhatók.

A korlátliftek használatához elméleti és gyakorlati vizsgát kell tenni, mozgásukban korlátozott Utasaink csak vizsga után kaphatják meg a kezeléshez szükséges sorszámozott liftkulcsot.

Vizsgára jelentkezni a következő címen lehet:
            Lifttechnika Kft.
            XIV. Szugló u. 66.
            Tel. sz. : 38-30-582
            Fax. sz.: 46-00-324

Előzetes egyeztetés után az elméleti vizsgát a Lifttechnika Kft. telephelyén, a gyakorlati vizsgát Mexikói út vagy Széchenyi fürdő állomáson kell letenni.

(forrás: mozgegylet.hu, bkv.hu)